Élőlánc Abonyért Lokálpatrióta Egyesület
Te magad légy a változás...



 



 

A politikatudomány

A politikatudomány mint klasszikus társadalomtudomány nagyon ritkán törekedhet arra, hogy „x=valami” formában törvényeket, alapigazságokat fogalmazzon meg. A következőkben egymással rivalizáló elméletekről, módszerekről, megközelítésekről írok majd, amelyek között igazságot csak az állandóan igazolni vagy cáfolni igyekvő, nyílt tudományos (!!!) vita tehet.

Abban nincs vita, hogy a politikatudomány tárgya a politika. Abban azonban már nincs egyetértés tudósok és irányzatok között, hogy mit értünk a politika és a tudomány fogalmán.

A politikatudomány mint társadalomtudomány vizsgálatánál az értékmentesség problémája megkerülhetetlennek tűnik. Max Weber (ha olyan nevekkel és fogalmakkal operálok cikkeimben, amelyek és amik nem ismertek, mégsem tárgyalom bővebben, kérem nézzenek utána – a szerk.) úgy látta, hogy a kutató nem mellőzheti értékítéleteit, hiszen azok a kutatás kezdetétől minden pillanatban jelen vannak. Ezért két feltételt követelt meg a kutatótól: egyrészt azt, hogy legyen tisztában saját elkötelezettségeivel, és ha erre lehetőség van, tárja is fel ezeket; másrészt pedig azt, hogy kutatásai során a tényeket és az értékeket szigorúan válassza el egymástól. A tudós ugyan vizsgálhatja a létező értékeket, de nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy melyik a hasznosabb, célravezetőbb. Nem mondhatja meg a cselekvő embernek, hogy milyen értékeket kövessen, mert az már a politika területe. Leo Strauss arra a következtetésre jutott, hogy a weberi társadalomtudomány ugyan bölcsé teheti az embereket abban a tekintetben, hogy egy cél eléréséhez milyen eszközök kellenek, de képtelen eligazítást adni abban a kérdésben, hogy mely célok legitimek és igazságosak. Strauss szerint az ilyen tudomány abból a célból született, hogy bármely hatalom vagy érdek kiszolgálója legyen. Weber tézise így szükségszerűen nihilizmushoz vagy ahhoz a nézethez vezet, miszerint minden értékválasztás – bármennyire gonosz is – ugyanannyira elfogadott, mint bármilyen más értékválasztás. A fentieknek részben eleget téve megemlítem pár „mesteremet”, tanáromat, de nem kívánok életrajzi regény írásában fogni, mert cikkeim alapvetően tudományos alapokon maradnak és nem kívánnak belpolitikai vitáknak utat nyitni, illetve meglévőkben utat mutatni. A teljesség igénye nélkül említeném: Prof. Dr. Lánczi András, Prof. Dr. Ágh Attila, Prof. Dr. Csizmadia Sándor, Dobos Balázs, Dr. Farkas Bede Katalin, Dr. G. Fodor Gábor, Dr. Gallai Sándor, Dr. Ilonszki Gabriella, Karácsony Gergely, Dr. Kurtán Sándor, Philip Rawlinson, Dr. Sándor Péter, Dr. Toronyai Gábor, Dr. Török Gábor, Várnagy Réka és Dr. Vass László filozófia és politikatudomány tanáraimat.

A politikatudomány presztízse eltérő mértékben ugyan, de az egész világon alacsony. Ez a helyzet több okra vezethető vissza. Az első általános ok az, hogy a modern pozitivista (konceptuálisan tiszta és szisztematikusan gyűjtött, ellenőrizhető adatokon alapuló) politikatudomány nagyon fiatal. A másik ok a politika általános természetére vezethető vissza: vannak olyan adatok, információk, amelyeket akár törvényes, akár nem törvényes módon eltitkolnak, elhallgatnak, esetleg hazugsággal elfednek, de az is előfordulhat, hogy csak informális útra terelődik az ügy intézése. A harmadik ok az, hogy a politikatudomány helyzete, témái nagyban függnek az adott politikai közösség szükségleteitől, céljaitól, ambícióitól, erkölcsi állapotától.