Élőlánc Abonyért Lokálpatrióta Egyesület
Te magad légy a változás...


Nagytérségi Hulladéklerakó

vs.

Abonyi Határ

Korábban azt tanultuk az iskolában, hogy az Európai Unióban szigorú környezetvédelmi szabályok uralkodnak, továbbá ha belépünk a környezetvédelmet fogják leginkább támogatni. Valószínűleg sok település jól is járt, sajnos Abony nem.

A város teljes külterülete egy nagy illegális hulladéklerakóvá változott. Nincs olyan dűlőút melyen ne lehetne találni elhasznált wc csészét, műanyagba csomagolt füvet, döglött macskát, pelenkát, megunt férfi öltönyt, hátrabicsaklott lábú játékbabát. A rossz törvényi háttér és a felelőtlen állampolgári viselkedés következtében külterületeinken iszonyatos mennyiségű elhagyott hulladék halmozódott fel. A szeméthegyek pedig folyton folyvást növekszenek, eltávolításuk költségét mindannyian közösen, a szemétszállítási díjban fizetjük meg.

A jelenlegi állapot felszámolása több 10 millió Ft-os költséget emészt, emésztene fel.

Hogyan jutottunk idáig?

Magyarország rossz irányba indult el a háztartási hulladékok kezelésének kérdésében.

Az EU tagállamaiban az elsődleges hulladékkezelési prioritás ma már az újrahasznosítás (melybe beleillik az égetéssel való újrahasznosítás is, energetikai céllal). A legutolsó és legkevésbé kedvelt ártalmatlanítási módszer pedig a háztartási hulladék regionális hulladéklerakóba helyezése.

Ezzel szemben Magyarország EU-s forrásokból megépítette a maga regionális hulladéklerakóit, továbbélést biztosítva az elavult technológiát gyártó nyugati cégeknek. Vagyis a hozzánk utalt pénz jó része azonnal vissza is jutott a feladókhoz.

Majd a térségi hulladéklerakók üzemeltetési jogát külföldieknek adták el. (A Remondis például egy francia cég tulajdona, melyben nem kis tulajdoni hányaddal rendelkezik maga a francia állam.) A konzorciumokat alkotó önkormányzatokkal szerződést kötöttek. De nem akármilyet! Minden egyes önkormányzat köteles!! a megadott mennyiségű hulladék lerakásának díját kifizetni abban az esetben is, ha azt be sem szállította a térségi lerakóba.

(Ezzel nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok biztos profitját garantálták. Jó üzlet, számos hasonlóval együtt ebből szép nyugdíj fizethető a francia állampolgároknak még az egészségügyre is jut belőle egy kicsi. Gyarmat? Döntse el mindenki maga.)

Vagyis, hiába próbáljuk csökkenteni a háztartási hulladékunk mennyiségét (pl. szelektív gyűjtéssel) a megadott tonnára szóló lerakási díjat ki kell fizetni.

Ez egyáltalán nem hat ösztönzőleg a szelektív gyűjtés bevezetésére, továbbfejlesztésére. Nem hat ösztönzőleg a környezettudatos viselkedésre sem.

A jelenlegi nyersanyag árak és a gyűjtés megszervezésének módja miatt a szelektív szigetek üzemeltetése is veszteséget termel a városnak, melyet szintúgy a hulladékszállítási díjban fizetünk meg.

Legnagyobb csapást a külterületek tisztaságára a falvakban és városokban a hulladéktelepek teljes bezárása jelentette. Ugyan a 2000. évi LXIII. törvény a hulladékgazdálkodásról kimondja, hogy az önkormányzat köteles a telephelyére beszállított hulladékot átvenni, azonban ennek körülményeit maga szabja meg.

Abonyban egy zsák szemetet mindenki elhelyezhet az ABOKOM telephelyén. Ez  nem teljesen életszerű, hisz nagyobb takarításkor, lomtalanításkor 5-6 akár 10 zsák szemét is könnyen összejön. A fegyelmezetlenebbek könnyen bűnbe esnek és  kiszállítják (vagy kiszállíttatják) hulladékukat a külterületekre.

Lomtalanításra nincs pénz a kasszában, hisz ezt befizettük a kétpói (csupán 70 km-re utaztatjuk a szemetet) lerakóba be nem szállított mennyiség lerakási díjaként és elvitte a szelektív gyűjtés vesztesége, a lakosság tűrőképessége pedig nem bír további szemétdíj emelést. Az udvarokban, garázsokban, padlásokon, pincékben felhalmozódott lom, veszélyes hulladék mennyisége felbecsülhetetlen.

A külterület jelentős részén (több száz családnál) nincs szervezett szemétszállítás. Hová vigye egy egyedül élő öreg tanyasi házaspár a sittet, műanyagot? Hogy őket is bevonjuk további díjemelés lenne szükséges, hisz a teherautó költségeit nem fedezné az általuk fizetett szemétszállítási díj.

Minél magasabb a díj, annál kevesebben engedhetik meg maguknak a kukát, és helyezik illegálisan szemetüket a természetbe.

És itt bezárult az ördögi kör, hisz a kihordott hulladék összegyűjtése a még rendszerben maradottak pénztárcáját terheli.

Már az elején tudomásul kellett volna venni, hogy sem környezeti kultúrában, sem a lakosság anyagi teherbírásának tekintetében nem tudjuk elviselni a nyugati példa ily módú  adaptálását.

Teljesen új módszert kellet volna kidolgozni és a térségi lerakók helyett a pénzt a szelektív gyűjtésre, annak népszerűsítésére költeni.

Sajnos a helyzet marad, míg a szerződés le nem jár. Éljen a tiszta, a környezetvédő, a jogszabályokat alakító EU és a REMONDIS!

 

Földi Áron

Élőlánc Abonyért